A minap lapozgattam A tojást rakó kutya1 című könyvet, amiben egy érdekes összefüggésre bukkantam. Popeye figurája, illetve az a jellemzője, hogy a spenóttól bikaerőssé válik, egy tanulmányban rossz helyre kitett vessző eredménye volt. Hoppá, ez akkor a fordítók felelőssége?
A fordítók rászabadultak a spenót vesszőjére
Ugye mindannyian átestünk gyerekkorunk azon traumáján, hogy a spenótot meg kell enni, mert egészséges – sok benne a vas. A vas a vérképzéshez, az oxigén sejtekhez történő eljuttatáshoz elengedhetetlen ásványi anyag. A szervezetnek, legfőképpen a gyermekek szervezetének az egészséges fejlődéshez tehát vasra van szüksége. A legtöbb gyerek persze utálja a spenótot – kitalálták hát Popeye figuráját, aki hőstetteit a rengeteg vasat tartalmazó spenót felszippantásával viszi véghez. Addig egy átlagos figura, de a spenót (mint egy drog) erőssé és magabiztossá teszi. (Mint a gumimacikat a gumibogyó szörp, a gallokat a Csodaturmix-féle, vagy a Hupikék törpikéket a Törpapa-féle varázsfőzet).
Kiderült azonban, hogy az adat, amelyre az egész sztori felfűződött és amely alapot adott anyukák egész nemzedékének arra, hogy gyermekeiket tudományosan igazolt kínzásoknak vessék alá, mindössze egy tévedésen múlott, amit a fordítók követtek el. A spenótban ugyanis nincs több vas, mint a káposztában vagy a brokkoliban – a spenót vastartalmáról szóló első munka szerzői rossz helyre tették a tizedesvesszőt, így az ebből kiinduló, ezt referenciaként megjelölő későbbi munkák mind a ténylegesen kimutatható mennyiség tízszeresével számoltak, a fordítók természetesen pedig szöveghűen követték a pontatlan forrásokat.
A fordítók és a számok
Fordítás szempontjából konkrétan a tizedesvessző pont nem jelenthet gondot, hiszen számokat nem szoktunk fordítani (kivételt képeznek természetesen a más írásképpel rendelkező nyelvek, amelyeknél a számok nem rómaiak). Azonban az átültetés során a gondolatok eredeti értelmének megtartása, felelősséggel kezelése és pontos leellenőrzése megelőzheti az olyan tovagyűrűző problémák elburjánzását, amelyek esetleg egy egész népet tarthatnak onnantól tévedésben.
1 – Hans-Peter Beck-Bernholdt és Hans-Hermann Dubben: A tojást rakó kutya (Hogyan ismerhetjük fel logikai úton a téves információkat, helytelen következtetéseket)
