Kedvenc elfoglaltságaink egyike a hétvégi időtöltés tervezgetése. Általában nem bízzuk a véletlenre, így – hogy ne essünk ki a ritmusból – hétfő reggel munkahelyünkre beérve, forró habos kávénkat kortyolva szigorúan az aktuális horoszkóp elolvasása után – mindjárt hozzá is látunk. Jönnek az ötletek: kimozdulós, otthonülős, barátokkal bandázós programok reménnyel teli képei tolulnak homloklebenyünkbe, mikor ébredező hallószervünk kollégánk mese-tízpercében vad foxiként rabol rá a „mozi” szóra, és mint elejtett foglyot, szorosan kattanó fogsora közül azt nem ereszti. Szemünkben fény villan, a „vadat” már a grillen sütögetjük, hiszen itt a bomba ötlet: Nézzünk meg egy filmet!
DE MI LEGYEN A MŰSOR?
A mi családunk nem variál, a döntő kérdés általában csak az, hogy a film szinkronizált legyen-e, vagy feliratos. A sajtszószos nachos, a vajas pattogatott kukorica és a jégmentes Cola szívószállal nem is képezi lamentálás tárgyát: mindent megveszünk! Az előbbi azonban vízválasztó lehet. Bizonyára nem vagyunk ezzel egyedül, több családi vitának is volt ez már forráspontja hallótávolságon belül, ahol a vita alapja sztenderd: Vajon miért nem mindegy, hogy a hőn áhított filmben magyarul beszélnek hozzánk a csillagok, vagy azok eredeti hangját élvezve, felirattal tekintjük meg a movie-t? Lássuk be, őrült nagy dilemma!
Félelmetes,hogy a filmek milyen mértékben bírnak befolyással, extrém módon közvetítve információkat, értékeket, ötleteket, érzéseket. Különböző kultúrák jelennek meg a világ mozivásznain, és adják át vizuálisan és verbálisan egyaránt az aktuális közlést a különböző csatornák, így a képek, a zene, és a dialógusok varázslatos útján. Kultúra-specifikált részletei – melynek a fordítás szerves részét képezi -, mind-mind elősegíti, hogy a film megálmodójának üzenete a világ millió szegletébe adott nyelven megérkezzen, és értelmet nyerve szórakoztassa a nagyérdeműt. Tegyük a kezünket a szívünkre: A fordító „százdés” szikrázó szemüvegén keresztül néztünk mi már filmet?
AKKOR ÉS MOST
Viszonylag rövid idő telt el, hogy a ’80-as évek VHS kazettáin meresztgettük szemünket és csodáltuk a nehezen megszerzett amerikai filmek hőseit. Örömtáncban törtünk ki, amikor ki tudja honnan, de előkerültek a hangalámondásos videokazetták. Van, aki még emlékszik rá? Egy srác beszélt az összes filmen ugyanazzal az unott hangsúllyal (az ő esetében monotonitással), mindenféle érzelem nélkül egy hangszínen, kb. másfél órán keresztül. És mi veszettül boldogok voltunk. Valószínűleg ő is, mert bizonyára monopol helyzetben volt, és azóta is Balin számolgatja a homokszemeket.
Gondolnánk, hogy egy fordítónak mekkora szerepe, felelőssége van a filmkészítés során? Hogy azt azok is érthessék, élvezettel nézhessék, akik nem beszélnek nyelveket? Játszani a szavakkal, megtalálni az adott országban, kultúrában használt kifejezéseket, rímet, szlenget, vicceket, átadni az érzéseket úgy, hogy az a vásznon látottakkal tökéletes egyensúlyt képezzen? El tudjuk képzelni, milyen nehéz lehet szinkronizálás esetében úgy fordítani az eredeti nyelvű szöveget, hogy előbbiekhez hozzáadva még a fordított szöveg hossza is megegyezzen a színész szájának mozgásával? Hihetetlen munka, szakértelem és hozzáértés szükséges mind nyelvismereti, kulturális és technikai téren egyaránt!
MIÉRT FONTOS A PONTOS FORDÍTÁS?
A filmek fordításának legfőbb célja, hogy megtalálja a közös kapcsolódási pontot a forrás és a célország kultúrája között, hazai és külföldi viszonylatban. A szinkronizálás amolyan „szöveg-házasítás”, ahol adott látványhoz illően olykor teljesen új dialógusokat képeznek, így nyújtva kerek egész élményt a nézőnek. Szinkronizálás esetén a fordítónak összhangot kell képeznie a hang, a vásznon való megjelenés, a cselekmény és a gesztikuláció között, mindeközben ügyelve arra, hogy a nézőnek egy dolga legyen, pontosabban kettő: élvezze a műsort, és lehetőleg ne nyelje félre a kukoricát.
Azt hihetjük, hogy a feliratozás ehhez képest laza sétagalopp. Hiszen ki gondolná egy Bond-film kellős közepén – mikor korunk aktuális szépfiúja éppen azon ügyködik hevesen, mennyi idő alatt törje össze a méregdrága szponzori autót -, hogy a feliratnak nem csak egybe kell esnie Mr. Bond klasszikus kijelentéseivel, de azoknak maximum két, összesen 40 leütésnyi sorban kell, hogy tömörödjenek? Mindezt felrázva. Nem keverve.
Mégiscsak bonyolult dolog ez a mozizás, nem igaz?. De hát akkor mi legyen? Menjünk inkább színházba? Válasszunk egy szinkron-mentes, hazai darabot? Kísérőként nachos helyett legyen úrias pezsgő, elegáns kristály pohárban? Hozzá piros körömlakk és magos perec? Miért? Mert azt gondoljuk, ott talán nincs szükség a fordítóra?
H-NET. FORDÍTÁS FELRÁZVA. SOHASEM KEVERVE.
H-NET FACEBOOK // H-NET WEBOLDAL
Szerző: Eat, Move & Smile
Inspiráció: @touset.media, apertura, translationjournal
Photo by Jakob Owens on Unsplash & Giphy
Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülünk! Ha szívesen felhasználnád, kérünk, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, és a H-Net Nyelvi Központ írásbeli engedélye szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönjük, hogy korrekt vagy!
